A legjobb történelmi ihletésű metal zenék
Ugyan még van pár nap az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünkig, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésére emlékező március 15-ig, de minket már most megihletett ez a fontos nap. Úgy döntöttünk, hogy a mostani zeneajánlónkban csak olyan zenéket ajánlunk nektek, amiknek a zenei vagy szövegi világát valamilyen konkrét történelmi esemény vagy személyiség élete ihletett.
Természetesen a cím kissé kattintásvadászra sikerült, hiszen amikről itt szó lesz, korántsem lehetnek a legjobbak, hiszen egyrészt a történelem nagyon sok zenekar esetében ihletforrás, másrészt nem arra törekedtünk a gyűjtéskor, hogy a legjobbakat kiválasszuk, hanem csak hogy olyan dalokat vagy albumokat ajánljunk nektek, amik, bár talán kevésbé ismertek, de szerintünk mindenképp megérdemlik a figyelmet.
Progresszív történelem
Világéletemben hidegen hagytak az olyan metal zenék, amik valami konkrét történelmi eseményekről szóltak, pontosabban ez számomra sosem jelentett semmi pluszt. (Kiváló példa erre a Manowar Guyana-ja, ami nem a szöveg miatt nagy kedvencem, hanem mert Eric Adams leénekli benne a fekete lyukakat az égről.) Engem mindig inkább a jelennel, és nem a múlttal foglalkozó műalkotások (filmek, regények stb.) érdekeltek. Ettől függetlenül persze az elmúlt majd’ három évtizedben rengeteg ilyen dallal és albummal találkoztam, és volt köztük nem is egy, ami sokat pörgött nálam. ( Eleve a legelső, rockzenével való találkozásom, az István a király rockopera is ilyen volt. Még most is azt mondom, hogy a Géza fejedelem temetése tétel maga a nagy betűs DOOM METAL.) Ilyen volt például a Grave Digger Tunes of War anyaga. De nagyon szerettem például az Iced Earth töris albumjának a záró trilógiáját is, vagy a korábban már említett Anno 1696 című Insomnium albumot is napi szinten pörgetem.
Viszont hogy olyat is mondjak, ami talán kevésbé egyértelmű, és amiket mindenkinek ajánlok, függetlenül attól, hogy történelmi kötődésűek: az egyik az 1914 nevű ukrán black metal zenekar 2021-es anyaga, a Where Fear and Weapons Meet. A másik – amiről igazából én sokáig nem is tudtam, hogy történelmi ihletettségű – a Gentle Stormtól a Diary album. Az előbbi az egyik leghangulatosabb black metal anyag, amit valaha hallottam. Hihetetlen dinamikája van a daloknak, és olyan elképesztően zseniális dallamok és harmóniák vannak az albumon, hogy beleborzongsz, mikor hallgatod. Az utóbbit, a Diaryt pedig szintén nagyon imádom. Ez nem más mint az egyik nagy kedvencem, Arjen Lucassen egyik projektje, amin az angyali hangú Anneke van Giersbergen énekel. Ez a két név már eleve garancia a minőségre, de amondó vagyok, hogy ennyi érzelem és szeretet meg kaland, mint ami itt hallható, nem sok albumon van mostanság. Ráadásul az anyag kétrészes: a daloknak van egy rockos meg egy áthangszerelt, light változata is – ezek a “Storm” és a “Gentle” verziók -, szóval bármilyen kedvünk is van, ezekben a csodálatos tételekben bármikor elmerülhetünk. (Dani)
Egy történelmi énekes: Bruce Dickinson
Bár én sohasem kötődtem erősen sok dalszöveghez, viszont, ha történelmi szövegről van szó, egy ember jut eszembe: Bruce Dickinson, és munkássága az Iron Maidenben. Már az is sokat elárul, hogy top 10-eket lehet írni a Maiden legjobb történelmi ihletésű dalairól, és, ha valaki egy kis figyelmet szán rá, akkor a Troopertől az Aces high-on át az Alexander the Greatig számtalan dalt talál, ami valamilyen módon beleesik ebbe a kategóriába. És nem csak hogy ihletettek, de az énekes történetmesélés talán legjobb példái is, ami nem meglepő, hiszen Bruce (the Librarian) mégis csak valamennyi időt töltött történésznek tanulva. Mindig lenyűgöz, hogy annyira rövid idő alatt, amit egy „egyszerű” metál dal szövege biztosít, mennyire nagy ívű történeteket tud elmesélni. Bújtatott törióra! (Gergő)
A nagybetűs HÁBORÚS BLACK METAL
Danival ellentétben én mindig is imádtam, ha egy adott album hangulata, tematikája történelmi események köré épül. Talán a történelem szeretete és a zene szeretetének egybefonódása miatt :). Dani is említette az ukrán 1914 együttest, melynek a “The Blind leading The Blind” albuma nagyon is közel áll hozzám, nem csupán a fent említett dolgok miatt.
Hivatásos katonaként szolgálom a hazámat, és jelenleg a Sodró László 102. Vegyiharc Ezrednél szolgálok. Pályafutásom alatt sok gyakorlaton vettem részt, ahol lehetőségem volt dolgozni a világ leghalálosabbnak tekintett mérgező harcanyagaival (Vx, Sarin, Mustár típusú harcanyagok), melyeket tömeges pusztításra fejlesztettek ki… sajnos. Az album borítója, címe és tematikája már előre sejteti a háború borzalmait.
Maga a borító egyébként egy nagyon híres fotó alapján készült. A vegyi hadviselésben “híressé” vált fotón (1918. április 10.) az 55. Brit Gyalogos Hadosztály katonái láthatóak, miután vegyi harcanyag által okozott sérülések miatt, egymást vezetik egymás vállát fogva. Valahogy benne van ebben a képben a bajtársiasság, az összetartozás a bajban, az együttesen közösen viselt sors, fájdalom, szenvedés.
Kiemelném a The Hundred Days Offensive című számot, ami gyakorlatilag szintén a vegyi anyagokkal folytatott harc borzalmait taglalja, és konkrét anyagok is megemlítésre kerülnek, mint a foszgén és a mustárgáz. ( A mustár típusú harcanyagok felderítésében és műszeres beazonosításában van egy kis jártasságom :)…) A másik sajnálatos apropója az egész albumnak a szomszédunkban zajló orosz-ukrán konfliktus. Az első világháborúhoz hasonlóan ez is egy olyan háború, ami felvonultatja a legújabb és legmodernebb fegyverrendszereket. A konfliktus egyfajta “teszt” is ezen fegyverek pusztító hatékonyságának bizonyítására, pont úgy, mint annak idején az első világháborúban, mikor teljesen átalakult a korábban ismert hadviselés harcászati, hadműveleti és stratégiai szinten egyaránt, köszönhetően az új fegyverrendszereknek. (Gyuri)
Filozófia, vikingek, próféciák
Én is azok táborát erősítem, akik sosem kötődtek túlzottan dalszöveghez, tematikához. Valójában azért nem, mert ez valahogy a modern zene természetes velejárója. Van hozzá dalszöveg, borító, esetleg klip. Képi és történeti világot is kapunk általában.Számomra borzongató abba belegondolni, hogy mennyi rétege van egy-egy számnak/albumnak, amire nem is gondolok tudatosan. Zenészként (igen, vannak vallások, ahol a dobost is zenésznek tekintik) azt már rég elrontottam, hogy ne szüntelen elemezgetéssel fogadjam be azt, amit éppen hallgatok, szóval ezek a meta rétegek nagyon sokat jelentenek számomra.
Azt azonban senki ne gondolja, hogy a történelmet ki lehet kerülni, ha az ember metál zenét hallgat. Még ha nem is konkrét történelmi eseményt, személyt jár körül egy-egy szám vagy album. Háború, halál, tragédia. Főleg a klasszikus metál szcéna, de a szélesebb paletta is számtalanszor megjeleníti ezeket a fogalmakat. Ha pedig a mitológiát is a történelem számlájára írjuk (márpedig miért ne tennék), akkor pedig rögtön rájövünk, hogy szinte mást se hallgatunk.
Az egyik legepikusabb mitológiai album, ami eszembe jut, az az Amon Amarth Twilight of the Thunder God albuma. A viking mitológiánál metálabb témát nehezen lehetne találni és ez az album egy híres és jelentős képviselője. Viharos időben kötelező háttérzene. 🙂 Csak ajánlani tudom.
A másik ajánlásom pedig a Judas Priest-hez kötődik (akik ugye már a nevükkel is kipipálták a történelmet). A “Nostradamus“ tudtommal az első konceptalbuma volt a zenekarnak 2008-ban, és egy egészen különleges, 2 lemezes anyag született. Nostradamus az egész történelmet átívelő figura volt, hisz proféciáival nem csak saját korára volt hatással. Ezekből a jövendölésekből készített albumot a Judas, és tette ezt szerintem bátran. Nem egy megszokott Judas Priest-album, ami lehet, hogy sokaknak nem tetszik. De én mindig is tiszteltem azokat a zenekarokat, akik mernek újítani, evolválni a saját zenéjüket.
És ha esetleg bele is hallgatnátok az összes fenti albumba, KATTINTSATOK IDE!